Kerti Zsiráf

Nem ez lesz a legrövidebb blogos napom! :-))

..   Ez szép!

Magammal hoztam a telefon töltőt, de a mobilt otthon hagytam. Nagyszerű. Ma senki nem tud elérni, de sajnos én sem. Ráadásul itt ( a munkahelyemen ) elromlott egy pc., egy fontos gép…, ehhez már csak az jön hozzá, hogy a hó végi zárások miatt, ma sok dolgunk lesz. Mind ezt már csak az tetézi, hogy 2 kolléganő lett beteg egyszerre, a harmadik pedig szabin, elutazva, tehát ketten maradtunk, munka hegyek …., de nincs ami eltántoríthat attól, hogy írjak, mert számomra az írás ad erőt, az éltet.

Tehát Krk sziget, még mindig :

A város, Krk üzleteit végigjártuk, nem volt nehéz, nem nagyváros, nincs sok bolt. Drága minden.  A mi pénztárcánkhoz mérten pláne drága. Az, hogy az élelmiszerek drágák, az természetes, mert például zöldség, gyümölcs, és gabona (leszámítva a kukoricát) sehol az országban, vagy csak a Baranya háromszögben, de az elég távol van és kis terület. De minden drága. Öröm volt viszont látni, hogy milyen sok magyar terméket árulnak. A háztartási papírok nagy része, (wc papír, zsebkendő, szalvéták) a fűszerek szinte mind, konzervek, csokoládék, csipszek, sok játék, plüss figurák ( láttunk pl. egy aranyos kis zsiráfot, már majdnem megvettem, de eltántorított az ára – 10centis kulcstartó = 40 Kuna , ami 1400 Ft. -  és kiderült, hogy Pécsen, egy Nagy Rozália nevű iparos készíti ) Szép eset? :-))  na akkor elrettentésül néhány közért ár forintosítva: tej: 245.-. kenyér: 500.-  2literes üdítő ( CocaCola): 700.-  ásványvíz 150.-/liter  Gyümölcs kb egységáron (mondom augusztusban, a szezonban!) 500.- kivétel a dinnye: 120.- Sör változó: 175.- - 550.-  között (fél liter), olcsóbbat lehetetlen találni. Na ebből elég!

Nyaralni mentünk, nem vásárolni. :-)  Horvátországban nyaralni jó, hollári, hollári hollári hó!

Erzsike története:

Pénteken délben érkezett Erzsike és Béla, uszkve tőlünk 20 méterre állították fel sátrukat. Amint meghallották, hogy magyarok vagyunk, azonnal odajöttek köszönni, jó pofizni. Már csak ilyen a magyar, külföldön mindenki testvér. Szóval Erzsike aranyos, bőbeszédű, …tarcsai lakos, hétfőn elment egy egész napos hajókirándulásra. Szegény Béla, egész nap a sátor előtt csücsült, és várta a párját. Este 7után megjött a mi drága Erzsikénk. Szegényke, elgyötörve, fáradtan, de élmény gazdagon mesélni kezdett.

-         Hát Drága! Már eleve rosszul indult az egész! Úgy kezdődött, hogy botrány volt. Majdnem tömegverekedés tört ki, és lincs hangulat. Mert, még szerencse, hogy indulás előtt félórával már ott voltam. Bár ki tudja!? Lehet, jobban járok, ha nem is megyek. Na mindegy. Túl vagyunk rajt. Képzelje el, kedves, hogy legalább 100embert odacsődítettek, a 30 személyes hajóra! Mindenki előző napon befizette az előleget, persze papírt adtak róla! Persze! De nem fértünk fel a hajóra. Olyan üvöltözést rendeztek, hogy alig tudták lecsillapítani a feldühödött embereket. Ennek az lett az eredménye, hogy 45perc késéssel indultunk. El tudja képzelni, hogy milyen ideges volt mindenki!? Így is úgy ültünk, mint a heringek, vagy a szardíniák. Na, a lényeg, hogy ment a hajó, és végre járt a levegő. Mert a fene sem gondolta volna,. Hogy egész nap a tűző napon kell majd ülni. Szerencse, hogy bírom a napot, de volt, aki kendőt kötött a fejére. És az ebéd!? Hát arról lehetne mesélni! Az a büdös, koszos kormányos, hát ő volt a szakács is, és a mindenes. És azzal a kezével, amivel előtte vakarta a … szóval, na! Képzelheti. És nem ám 5 helyen álltunk meg, ahogy ígérték! Áhhh! A fenét! Összesen két helyen. De fogalmunk sem volt róla, hogy hol, merre járunk! Mert tolmács sem volt. Pedig, az a csajszi, ott a parton…

-         Tényleg! Az a magyar lány nem ment? A szervező, aki olyan sok szépet mesélt.

-         A fenét! Nem tudott senki magyarul. Az a sötét kormányos elkárálta a maga érthetetlen nyelvén a mondókáját, senki nem értett semmit. És amikor próbáltam kérdezni, akkor csak mondta, mondta a magáét, de annyit beszélt.. képzelheti, na. Hát még nálam is többet. :-) szóval na, semmit nem tudtunk. A táj csodás! Gyönyörű mindenfelé. Na, de ezt eddig is tudtuk. De hogy mit látunk, azt nem tudom.

-         Ebédet adtak azért?

-         Na, azt az ebédet felírhatja valahova, kedves! A mocskos kezével. A kormányos, vagy kapitány, vagy mit tudom én, az ember, lehet, hogy övé a hajó, szóval, hát. Rossz rá gondolni. Képzelje el, hogy elővett egy mocskos, rozsdás platnit, rárakta egy ilyen gázpalackos akármire. Na szóval tudja!? :-) hát…, írd és mond, úgy ale natúr, rádobálta a halakat, csak úgy, natúr. Előre kibelezett halak, olyan 20centis, mittudoménmilyen, snecik vagy miféle, de olyan szálkásak voltak! Bár nem ettem sokat belőlük, mert a szaguktól hányni lehetett.. szóval már induláskor láttuk, amikor fekete zsákokban felhajigálták a halakat a hajóra, hogy valami csöpög a zsákokból. A legyek pedig csak úgy rajzottak… Aztán amikor sercegett a hal a plattnin, megszórta vastagon petrezselyemmel és fokhagyma porral, rávágta egy műanyag tányérra, egy szelet kenyérrel, és tessék. Együnk az ölünkből.

Jó mi? Azt sem tudtuk .. hát szóval, … szálkás halat, olyan ócska hajlékony tányérból, állva. Úgy, ahogy volt, megetettük a sirályokkal. És képesek voltak ezért a napért elkérni 220 Kunát ( 7700 Ft )

-         Ne így fogja fel Erzsike! Végül is ez egy életre szóló élmény! Ha nem megy el, akkor nem tudná, hogy mit hagyott ki! Így viszont van, mit elmeséljen. Nem de bár? :-)

-         Na jó. Igaza van. De ha ezt előre tudom, akkor csak nem megyek el! De igaza van, lesz mit mesélnem otthon.

-         Igen. És elmesélheti a mókusokat is.. :-)))

-         Jaj !!! :-))) haha. :-)  Ezek nagyon aranyosak! Ma együtt reggeliztünk. Mi itt ettünk az asztalnál, az a kis kópé pedig.. nézze meg! Itt van a nyoma a földön! Milyen szemetet csinált nekünk ide!

-         Ez nem szemét, csak toboz pikkely.

-         Na jó. Igen. De mennyi!? Egy órán keresztül zabálta a tobozokat.

-         Nekem mondja? El nem tudtam képzelni hajnalban, hogy mi az a recsegés a szomszédunk sátrából. Tudja, a szlovének. Hajnali 4től 5ig ropogott a sátruk teteje, és nem tudtam rájönni, hogy mitől. Néztem elemlámpával, de semmi mozgás, csak össze-vissza recsegés a nejlonból. Aztán egy nagy szünet, majd a mi sátrunk kezdett ropogni. Akkor jöttem rá, hogy pont felettünk evett a drága kis fekete tollseprűfarkú barátunk, és percenként nyelt el egy tobozt, a pikkelyeket, pedig folyamatosan köpködte ránk. És nem lehet ám elzavarni! Kiabálni nem akartam, mert mindenki aludt még, de hessegtem, hajigáltam, megráztam a fát, semmi foganatja, a füle botját nem mozdítva evett bőszen tovább.

-         Aranyosak ezek a szőrmókok.

-         Igen. Így utólag az, tényleg aranyos. Na látja!? Így fogja fel a hajókázást is, utólag majd szép emlék lesz.

….

                A kempingben sok, olyan, előre felállított lakókocsis sátor van, amit lehet bérelni. Szerencsére pont egy ilyen mellé vertük fel a miénket. Dupla szerencsénkre, mivel pont ezt, akkor, senki nem vette ki bérbe. És mivel ezek a lakóhelyek meglehetősen nagy területet foglalnak el, erről az oldalról teljesen védettek voltunk, és az olaszok hangoskodásitól is szigetelt a lakókocsi. Olaszok. Na igen. Eddig sem voltam nagyon oda értük, de most már kimondottan tele van velük a puttonyom. Nem tudnak mást, csak kiabálni, és örökké egymást akarják túlüvölteni. Nem számít, hogy 1négyzetméteren belül képesek akár öten is egyszerre artikulálni, mind ezt olyan hangosan teszik, mintha kilométereket kellene áthidalniuk. Na és ahogy a gyerekeket nevelik!? Nevelik? Milyen nevelés az, amikor mindent szabad nekik. Példa: fekszel a napon, már totál izzik tested a hőségben, ekkor odaszalad egy kölök, és egy pohár hidegvizet rádönt. Ekkor a szülei hangos hahotázás közepette simogatják, a tőled félve hozzájuk szaladó kölköt. És ha csúnyán mersz nézni, netán szólni, akkor még neked esnek, hogy mit képzelsz, hiszen „az csak víz volt”! Ez megtörtént. Velünk. Bass.uskulcs hül.e olaszok! Annyian vannak, mint a legyek. Mindenhol. Csapatokban. Kérdeztem a szomszédokat, hogy ezeknek nincs elég nagy tengerpartjuk, hogy ide kell jönniük? Megtudtam, hogy a csizma körül végtelen unalmas a part, roppant mocskos, algás és medúzás a víz, és nincs benne semmi élvezet. Ezért aztán idejönnek, és megkeserítik a többi nációból jött vendégeket. Baromi pofátlan egy népség, tényleg szemtelenek, mint a piaci légy. Történt, hogy utolsó napon, a megmaradt pénzünket összerakva, beültünk egy teraszra, és kirúgtunk a hámból, ettünk egy eredeti Horvát pizzát! :-)

Már a felén is túl jártam, amikor oda lép mögém egy ürge, és a fejem fölött behajolva lefilmezi a pizzámat. Hátrafordultam ijedten, mert hírtelen nem fogtam fel, hogy mit művel. Erre odafordult, és a pofámba kamerázott, ahogy eszek. Alig tudtam lenyelni a falatot, gondoltam felállok, és behúzok neki egyet, ekkor a többi olasz is odajött, és érthetetlen hadarásuk közepette elhívták az ürgét. Miért? Mert találtak egy jobb témát, egy, a bejáratnál álló fán táncoló fekete mókust.

Összefoglalva: nem szeretem az olaszokat. Elegem van belőlük, és ne is próbáljon engem senki rábeszélni egy olasz útra. Úgy sem fog sikerülni.

      … most megyek, és felpakolom ezt oda - ide nektek. :-)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 15:45 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

ez az ellenség megtévesztése! :-))) itt a ma délután folytatása!!!

..tehát: "csiszolt drágakő!"

A városka, egy tökéletesen szabályos 3/4kör alakú, aprókavicsos öbölben fekszik, illetve felette, mert a part keskeny, alig 10-15 méter széles, a korzóval együtt. A parti sávtól minden irányba emelkedik, mit emelkedik, meredeken magasodik a város! Nem szűk, hanem nagyon szűk utcácskái néhol alig 1méter szélesek. Lépcső, lépcsők, és nagyon sok lépcső, vagy ha nem, akkor kapaszkodó a falakon, hogy majdnem négykézláb, de felmászhassanak a …, hogy az idősebbek, ezt hogy bírják!? De bírják. Mennek, mert itt laknak. Közlekedési eszközökkel itt nem lehet, csak gyalog. Hihetetlen energia kell a mindennapos hegymászáshoz, de muszáj nekik, hiszen itt laknak. Laknak. De hogy?! Bevallom, bár nem szép dolog, de nem bírtuk ki, mivel az alkalom adta magát mindenütt, hogy benéztünk jó néhány lakásba. Döbbenet. Egyszerűen döbbenet, ahogy emberek tudnak lakni. Nem lakások ezek, hanem kőből készült sátrak. Komolyan mondom, hogy némelyik lakókocsi nagyobb, mint amilyen picik ezek a lakások. Már a végén eleve azt figyeltük, hogy hátha tévedés, hátha van valami trükk, de nem. Ezek az emberek egyszobás, illetve egy helyiséges nem tudom minek nevezzemben laknak, néha nagycsaládostul. És macskástul. Mert szemlátomást nagy macska kultusz van erre felé. Majd minden ajtóban, ablakban cicák nyújtóznak, szelíden, megsimogathatóan. :-) Térjünk vissza a lakásokra kicsit, mert ezt érdemes kivesézni. Szóval az olyan, hogy az utcára nyíló ajtók tárva nyitva, kihallik minden zaj, benézel, és a következő a látvány: egy szobácska, amiben van ágy, szekrény, asztalka, tévé a sarokban, mellette vagy alatta a hűtő, rögtön utána a mosogató, na, és már körbe is jártuk a lakást. Fürdő? Hát… vagy elfüggönyözve valamelyik sarokban, vagy szerencsésebb esetben leválasztva fallal a szobából, egy zuhanytálcás budi. Olyant is láttunk, hogy az emeleten 3-4 lakás ( tehát külön bejáratú, az utcáról lépcsőfeljáróval ellátott szoba ) és a földszint egy nagy fürdőszoba, közös használatra, az emeleti lakóknak. Persze ez utóbbi is utcai bejárattal.

Az utak kövezete fényes, szinte márványosan csillogó, az évszázadok alatt legömbölyödő sarkok eltávolodtak egymástól, ezért figyelni kell a lábunk elé, könnyű ficamot szerezni. Minden telis tele virágokkal! Mivel minden lakás utcára nyílik, mindegyik ajtajában minden lehetőséget kihasználva virágokat ültetnek. Láda, cserép, tál, hordó, vagy a fal tövében egy repedés, mindegy, mindenhol növények, lugasok, leánderek, fügék, szőlők. Mint a festményeken. Meseszerű! Napokkal, sőt most már majdnem hetekkel a tapasztalás után, még mindig bizsergek az ámulattól, hogy milyen odaadóan, lelkiismeretesen ápolják, szépítik környezetüket ezek a jó emberek. Jó emberek. Kedvesek. Mosolygósak. Mindenki. Ha benézel egy ablakon, rád köszönnek mosolyogva. A boltban is. Mindenhol. Énekelnek. Fütyülnek a világba. Minden szép a környezetükben, és ez kihat a lelkükre. Sima az arcuk. Az apró ráncokat a tengeri széltől, a sós víztől kapták, de nem az öregedés problémáitól, mint mondjuk nálunk. Csillogó szemükből sugárzik az elégedettség. Baskát látni … szeretnék még sok hasonlót az életemben, mint ezt a tényleg káprázatos, mesébe illő tájat. Nagyon kevés hely volt eddig az életemben, ami ennyire tetszett, megkockáztatom kimondani, hogy ilyen még eddig nem is volt. Azóta is azon gondolkozom, miként lehetne ott lakni, élni, és főleg, hogy miből. Laknék ott, tényleg nagyon szívesen.

Folyt. köv.... de most már csak holnap, illetve kedden! (este)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 21:00 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Őrült nagy telihold van, hogy vinné el a nyavalya…, szépnek szép, de egy percet sem tudtam aludni miatta. Ráadásul, ha tudtam volna, hogy miatta nem alszom, akkor nem lettem volna ideges, de mivel nem láttam, csak akkor, amikor az utcára léptem, szóval krva pipa voltam egész éjjel, hogy mi a fenétől nem jön álom a szememre. Most bezzeg… pedig itt, a munkahelyen nem lehet sajnos aludni. Még örüljek, ha ezt, a mai blogomat, meg tudom majd írni, úgy, ahogy azt elterveztem.

Szóval ott tartottam, hogy a tenger minden napra adott meglepetést. Igen. De nem csak a tenger. Aki nyitott szemmel jár, aki figyel, az talál magának minden pillanatra egy meglepit, egy olyant, amit addig még nem látott. Ezt a sok mindent elmesélni persze nem lehetne, csak ha 10napig folyamatosan mesélnék. Arra viszont nem biztos, hogy sokan kíváncsiak lennének.

A tengerpart is sok meglepetést tartogatott. Számomra elsősorban a növényvilág változatossága volt izgalmas, a sok, számomra ismeretlen faj és fajta, a liánok, a fák, a fűfélék, és a vadon termő fűszernövények. Szóltam már a tisztaságról, de most ismét említésre méltónak, tanulandónak tartom elmondani, hogy milyen sokat tesznek a környezet tisztántartásáért. Miért mondom ezt? Mert: Elsétáltunk a vadregényes part mentén, a várostól 4-5 kilométert, olyan területre, ahol emberek már szinte soha, vagy csak nagyon ritkán, kevesen. Olyan területre, ahol már nem volt ösvény sem, nem, hogy út. És amikor már tényleg csak hajlongva, szinte bozótvágó késsel lehetett haladni, ott is, a leg-lehetetlenebb helyeken is találtunk kukát! Tiszta, fekete zsákkal kibélelt kukát! Lefényképeztük. Itt lesz a kép, majd meglátjátok. Szóval ezeket a kukákat, csónakról ürítik, és szerintem naponta ellenőrzik. Van mit tanulni a szomszédainktól! 

Kő. Kő hátán, és ismét csak kövek, sziklák. Ez jellemzi Krk szigetét. Szinte semmi termőföld, csak kövek mindenütt. Elképzelésem sincs, hogy ezen a sziklás területen, hogy a csudában tudnak megélni a növények. Ezek a szorgos, itt élő emberek, küzdenek a kövekkel, hogy termelhessenek valamit. Minden kőből van. A legkézenfekvőbb, hogy a kerítések is szárazon rakott kőfalakból készül mindenhol. Kőfalak? Inkább halmok. Mindenhol. Kerteken belül is, próbálják tisztítani a fák, növények töveit a kövektől, és mivel nem tudják felhasználni másra, így óriási kupacokba, szinte hegyekbe hordják. Mindenhol. Még az erdőkben is, végeláthatatlanul hosszú 4-5 méter széles, 4-5 méter magas kő kígyókat látni mindenfelé, amint az (valószínűleg ) erdészek helyet próbálnak teremteni a fáknak. Hihetetlen küzdelem ez a természet erőivel szemben, ahol végül mégis az ember győz. A fák élelmet, védelmet adnak a kisebb állatoknak, sokfelé látni mókusokat, sünöket, rágcsálókat. Vadon terem mindenfelé a füge, virágzik milliónyi leánder, illatozik a babér, levendula, és ezernyi (számunkra) ismeretlen csodafű, virág. A kertekben is sok, de szabadon is előforduló legyező pálmák lenyűgöztek, mert én még nem láttam szabadban élő pálmákat. Ebből mi másra gondolhatunk, mint sem, hogy itt a tél enyhe, nincsenek kemény fagyok. Alig 9 óra vonattal, 5-6 óra autóval, és ennyire más már itt az éghajlat. Hihetetlen.

Ellátogattunk Baska városkába is, egynapos kirándulásra. Nem szabad kihagyni! Már az odavezető út is, (pestiesen szólva) nem semmi! 20 kilométer, a már megszokott tekergős, nyeklő-ringó utakon. De milyen út ez!? Krket elhagyva szinte azonnal kibontakozott, hogy végig, két hatalmas hegyvonulat között, egy völgyben vezet az út, végig, a sziget legdélebbi csücskéig. Így is lett. A szűk út, az kevés kifejezés! Mert néhol annyira keskeny, hogy el is fogy az egyik oldal, és bizony (a nagy forgalom miatt gyakran percekig) várni kell, hogy a szembe sávon tovább mehessünk azon a 20-50 méteres szakaszon, ahol csak 1sáv áll rendelkezésre. Keresztül mentünk egy picurka falun is, ahol a házak épültek olyan közel egymáshoz, hogy a főutcán közlekedő autóbusz mindkét oldalán, alig 20-20 centi hely maradt. Nagy élmény, hidd el! :-) Szóval ezek a hegyek! Csodaszépek! Nem mennék fel rájuk, mert mind csupasz, kopár, csak fehér sziklák mindenfelé, de hatalmas termetükkel olyan fenségesek, olyan lenyűgözők, és olyan nagyon felette állnak az emberi törpeségnek, hogy csak csodálattal, alázatos tisztelettel lehet rájuk nézni. Szinte látni, hogy majdnem izzadnak a sziklák, ebben az augusztusi hőségben. Innen, a légkondis buszból viszont jó felnézni rájuk. A két hegyvonulat, mint óriási gátak, védik a közöttük meghúzódó völgyet, ahol egy patak, s a keskeny partján, apró parcellákon próbálnak egy kis zöldséget, gyümölcsöt termelni az erre felé lakó szívós, szikár emberek. És ezekből a piciny kertekből vettek el az úthoz is. Aztán egyszer csak  kiszélesedik a hegykoszorú, és mint két hatalmas tenyér, körbefogja Baska városkát. Amikor a város szélén leszálltunk a buszról, (környezetvédelmi okokból csak a helyi lakosok hajthatnak be a városba, és a város szélén, hatalmas parkolóba köteleznek mindenkit., a városba csak gyalog, vagy kerékpáron lehet közlekedni!) azonnal láttuk, hogy ha Krk ékszerdoboz, akkor ez egy gyémántos ládikó, s benne csupa-csupa csodálatosan csiszolt drágakő!

folyt.köv.! ...

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 16:27 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Szóval a buszról leszállva, egy ékszerdoboz várt ránk. Krk, egy ékszerdoboz. Leszámítva a millió turistát, ( akik miatt azt hihetnők, hogy Olaszországban vagyunk, mert az emberek 90%-a Olasz ) ez egy nagyon szép kisváros. Tiszta. Rettentően tiszta! Virágos! Minden talpalatnyi helyet kihasználnak, hogy virágokat ültessenek. Mindenhol virág. A virágágyások tiszták, gyommentesek, ápoltak. Mindenhol. Nem találtunk sehol gyomos, elhanyagolt területet. A kertek is precízen ápoltak, rendezettek. Borzasztóan odafigyelnek a tisztaságra, és öröm a szemnek, hogy sehol egy eldobott szemét. Olyan hihetetlen helyeken is kukát találtunk, ahol tényleg senki nem gondolná. Mindenhol szemetes edények, de örökké ürítik, mindig tiszta, fekete nylon zsákot tesznek bele, és az elektromos, néma csendben mászkáló szemetes autók naponta ( néha többször is, igény szerint ) cserélik. Roppant jó a kitáblázottság. Egyszerűen lehetetlen eltévedni. Az tény, hogy az itthon, a Horvát utazási központban ingyen osztogatott térképet, ott, a pályaudvar idegenforgalmi irodájában 7 kunáért akarták adni ( 1 Kuna = 35 Ft. ) és, hogy senki ember fia nem beszélt magyarul ( leszámítva egy hajókázást szervező társaság ügynökét, aki hazudik, mint a vízfolyás, de erről később ), és itt is mosolyogva mondják  ( Horvátul ) a szemedbe, hogy dögölj meg hülye turista.

Ez komoly!  Szóval a kitáblázottságuk jó, és könnyen megtaláltuk a kempinget. Kő. Kövek. Kavicsok. Semmi más, csak ez az apró kis kemény tárgy volt az, ami megkeserítette az életünket, mindenhol. Az tény, hogy az egész sziget egy nagy kőhalom, minden szépségével, és minden kellemetlenségével. Szóval a cövekekkel nem érdemes kísérletezni, egyszerűen keress egy követ, ( nem nehéz, mert szinte nincs is föld, csak kő mindenhol ) és kösd hozzá a zsinórokat. Így tettünk mi is. A Jezevac nevű kempingben laktunk, és abszolút minden jót, és semmi rosszat nem lehet elmondani a kempingről. Komolyan. Nincs olyan, amit találni lehetne rosszat. No, én azért találtam egy apróságot, de minket nem érintett a dolog. Történetesen az, hogy a lakókocsik szennyvíz leeresztő csatorna nyílása, 10méteren belül volt, a vendégek részére épített hatalmas hűtőszekrénytől. Amikor ( 10-15 percenként ) leeresztette egy – egy (99%-ban olasz) lakókocsi a szennyet, … had ne ecseteljem a bűzt. A bejárattól számítva 100méterre kezdődtek a sátorhelyek, és ott volt a hűtő és a csatorna is. Rakhatták volna a bejárathoz sokkal közelebb is ezt a bűz forrást, de szerencsére nem felénk fújta a szél. A szél. Mindig a tenger felől fúj. De mindig fúj. Hol gyengébben, hol erősebben, de fúj. Ezért olyan elviselhető a meleg. Amikor 33fok volt, nem vettük észre, a kellemes szellő miatt. Szélvédett, napos helyen viszont elviselhetetlen volt, a páradús levegőben égető napsütés. Viszont ilyen hely nincs a kempingben. Nagyrészt árnyékos. Hatalmas fenyőfák védik az embereket, és lombjuk felfogja a viharos széllökéseket is. A kemping is tiszta. Nagyon tiszta! Le a kalappal! Tömve volt, a szerencsénken múlt, hogy nagyon jó helyre sikerült letáboroznunk. Több vizes blokk van a területen, de mindegyik tisztább, mint akármelyik magyar kórház vizes helyisége. Ezt halálosan komolyan mondom! Mivel dolgoztam 4 csillagos szállodában, elmondhatom, hogy ott nem volt ilyen tisztaság. Szinte már zavaró volt, hogy csillogott, villogott minden. Közel volt hozzánk a fürdő és a WC, láttuk, hogy egy aranyos, mosolygó, vidám, kis copfos lányka egész áldott nap takarított, de folyamatosan! Hihetetlen volt. Ott sunnyogott : -) és amint elmentél, már fertőtlenített mindent utánad. Hypózott. Sokat. Mindent. És 2óránként, nagy nyomású vízsugárral mindent lemosott. A tükrök ragyogtak, mindig tele voltak a papírtartók, kéztörlő is volt, de légfúvásos kézszárító is, és folyékony szappan, mindig tele, illatos… mi kell még!? Forró víz folyamatosan, minden tökéletes, a csapok jók, a csempék szépek.

Itt is minden lehetséges helyre virágokat ültettek, és rendszeresen öntözték is, kapálták is, gyomlálták őket, a virágágyásokat gondosan körbevették kövekkel, hogy véletlenül se lépjen be senki közéjük. A parton sehol egy eldobott szemét, ha véletlenül elfujt valamit a szél, az első arra járó ember felvette, és kidobta a legközelebbi (minimum 10méterenként) kukába. Kuka. Eszméletlen sok, tiszta, és mindig üres. Mit szaporítsam a szót, a kemping makulátlan, minden tekintetben. 23 – 07 ig csendrendelet, és aki megszegi, azt kitilthatják a kempingből. Tüzet rakni tilos, de ez érthető, a nagy szárazság, és a fenyők miatt. Mi egy üres konzerves dobozban égettük a spirituszkockáinkat, amin melegítettük az ebédünket, a hazai 40dekásokat. Jó hogy vittünk kaját, mert, hogy őszintén megmondjam, nem a mi zsebünkre méretezettek az árak. Sőt! Őrült árak vannak. Őrült nagyok. De ez, most, itt, nem a panaszkodás helye. Szóval a kempingről ennyit.

Következő élmény, a tenger megpillantása, majd a tapintása volt. Amint azt már említettem, Riekánál a víz, szívszorítóan mocskos, olajos, büdös, átláthatatlan. El nem tudom képzelni, hogy hogyan engedhetik meg, ezt a rettenetes környezet szennyezést, ami abszolút bizonyossággal állítható, hogy a hajógyár, és az olajfinomító számlájára írható. Aki ezt tagadja, az hazudik. A hülye is látja, hogy a kikötőben dől az olaj a vízbe. Tényleg szomorú a látvány mindenkinek, de aki életében először itt látja meg a tengert, annak pláne kétségbeejtő. Pár kilométerrel arrébb már más a helyzet. A buszról is feltűnt, hogy lelátni a vízbe, na, de itt, a sziget másik oldalán..! : - ) Fantasztikus,  legalábbis nekem az, hogy ennyire tiszta a víz. Nem tudtam megállapítani a távolságot, hogy milyen mélyre látok, de nagyon messzire le, és ellátni, búvárszemüvegben, pedig még sokkal messzebb. És halak. Sok sok hal! : - ) Hosszúak, laposak, kerekek, vékonyak és vastagok. Volt csíkos, pöttyös, kockás és egyszínű. Sárga, fehér, piros, fekete, kék, zöld és pepita. Ici pici, és nagyobbacska, 2centistől a 40centisig. Rákok. Sünik, szivacsok, csigák, és kitudja miféle tengeri herkentyűk. : - )) Nagyszerű élmény volt úszkálni közöttük. A sziget partja mindenhol sziklás, köves, kavicsos. Akármerre indulsz, mindenhol kisebb, nagyobb öblök. Könnyű olyat találni, ahol nincs senki. És ha te ott vagy, akkor már más nem megy oda, ha meglát azonnal tovább megy.

FKK mindenhol, így természetesen mi is. : - ) Ennek az lett az eredménye, hogy nincs olyan fehér pont a testünkön, amihez hasonlítani lehetne a barnaságot. Szerencse, hogy a seggünk nem égett le, bár nem is adtunk rá lehetőséget, a 20as faktorú naptejjel. Kövekből csináltam egy hullámtörőt, egy kis öblöt az öbölben, ahol le lehet ülni…, leültem a vízbe…, baromi szuper jó érzés, amikor pár pillanat múlva előbújtak a pici halacskák, és a tisztogató rákocskák, s nekiestek a lábamnak, és csipegették… :-))) elmondhatatlan boldogság, amikor csend, csak a szél, a hullámok, ott fekszel meztelenül a kristály tiszta vízben, és jönnek a rákocskák, a halacskák…. A boldogság kéjes öröm érzetétől libabőrös leszek, lettem, most is, így utólag, rágondolni, hogy mi, ketten, ott, Manómmal, mennyire nagyon jól éreztük magunkat. Minden arcát megmutatta a tenger. Volt rá ideje, és kihasználta. : - )) Volt hullámos, máskor tükör sima, aztán 1-2 méteres hullámokkal, tarajos is, majd megint sima. Rendes volt, hogy bemutatta minden oldalát. : - )) Szép az Adria, tényleg szép. Minden napra adott valamit magából, egy meglepit, egy ajándék élményt.

  folyt.köv.! ... 

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 9:19 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Arra gondoltam, hogy élmény sorrendbe szedem a témákat, és ahogy jöttek a témák, úgy írom, mesélem el őket. Tehát, na mi volt az első élmény az út során? Na persze, h. a vonat! :-)

Az InterCity.

Jó, hogy szép, tiszta, de!: zárva voltak a wc-k, át kellett baktatni a hátsó, „normál” vagonokba, és mivel az első 3 vagon összes utasa a negyedikbe ment, szóval el lehet képzelni, milyen balkáni állapotok lettek órák múlva. A légkondi jó dolog, de amikor már mindenki nagykabátban didereg, ehhez képest a dohányfüstöt befújta a nemdohányzó részbe, szóltunk a kalauznak, de pusztába kiáltott szó. A jegyünk, menetiránynak háttal, és egymás elé szólt, pedig kimondottan egymással szembe kértük. ( lesz pár kedves szavam az IBUSZos nénihez ) Ráadásul haza felé pontosan ugyan ott ültünk, és ismét háttal a menetiránynak. A légkondi végig hangosan zúgott, és az automata ajtó nem csukódott be, így végig süvített a sűrített levegő. 9óra elteltével már szétment a fejünk a zajtól. Jók ezek az inter citik… És még egy fontos momentum: kizárólag nálunk foglalkoznak a helyjegy mivoltával, Horvátéknál nem veszik figyelembe, és mindenki oda ül, ahova akar. SŐT! Ha nem vigyázol, simán elveszik a cuccodat a székedről, a földre, és oda ülnek a helyedre, amíg pl. átmész a szomszéd kocsi mellékes helyiségébe. A vonat oda felé 10, vissza felé 30 percet késett. Haza felé, nem volt Horvát határőrség, csak egy rendőr ment végig, és csak a Horvátokat ellenőrizte, a magyar útlevelet meglátva, mosolyogva köszönt egy nagyot. Mindent leszámítva, szerintem kényelmesebb, és semmivel sem drágább vonattal utazni, mint kocsival. És tuti, hogy sokkal szebb vidéken, vadregényesebb tájban gyönyörködhetünk, mint sem az utat figyelve az autóból. No, ennyit a vonatról. Ja még valami. Nincs büfé! Semmi kajáló lehetőség! Érdekes ugye! 9órát mindenkinek ki kell húzni a hazaival. Még szerencse, hogy vittünk kaját, de azért egy friss kávé jól esett volna. Na mind1, ez van.

Most már tudjuk, hogy mire számítsunk.

Következő élmény Rieka. avagy Fiume, kinek, ahogy tetszik.

Mit is mondhatnék. Semmi különös. Csak az volt furcsa, ahogy a hegyekből tekergőzött a vonat lefelé, iszonyatos szakadékok szélén, alagutakon keresztül, szűk szurdokokban. Roppant izgalmas volt előre – hátra nézni, a végeláthatatlan kanyarokban, hogy milyen lehetetlen helyekre építették a síneket. Az állomás roppant lepusztult, koszos, büdös. Egyszerűen ápolatlan, igénytelen. A budi pottyantós, legyektől hemzsegő, balkáni. Pfujj! Rohadt büdös volt, a váróterem szintén. Bukarest nem volt ilyen büdös 20éve, pedig az a szag is vetekedett akármelyik vágóhíd szagával. A falakon, még 1950-ben készült, és itt felejtett, elsárgult papírokon, egykor pingált gyermek rajzok tengeri állatokról. Némelyik keret nélkül, mások pókhálósan, mocskos, rohadó keretben. A látvány lesújtó volt. Kilépve az állomásról, egy más világ. Totálisan olyan, mint pl. Burgasz belvárosa. Annyi a különbség, hogy minden irányban hegyek. De a házak, az utca kövezete, a szemetes edények, minden pontosan Bulgáriát, avagy a balkánt juttatta eszembe, de pozitív értelemben. Az utcák tiszták, sok a virág, az emberek jól öltözöttek. (kivéve a sok cigányt, akikből itt is volt bőven) Az autók mennek, mint a meszes, közlekedési morál az nincs. Indexet abszolút nem ismerik, nem használják, szerintem nem is tudnak róla, hogy van olyan az autókon. Gyalog ott mész, ahol akarsz, zebrának nincs jelentősége, csak dekoráció. Sok helyen járda sincs, mész, ahol akarsz, ha tudsz vigyázni, hogy ne üssenek el. Ellentétben az előzetesen beszerzett infókkal, senki ember fia nem beszélt magyarul. Az utcákon úgy teregetik ki a bugyikat, mint az olaszoknál, keresztül az utcán áthúzott köteleken, mindenhol, ahol csak módjuk van rá. 99%ban modern épületek a városban. Mit modern? Olyan tipikus 60as, 70es években épült házak. Semmi különös, teljesen olyan házak, mint amilyenek nálunk vannak, csak talán az ablakok kisebbek, és a tetők vaskosabbak. Igen. A háztetők mindenhol sokkal vastagabbak, mint nálunk, a nagy meleg elleni szigetelés miatt. És mindenhol minden tele klíma gépekkel. Minden. Még a trafikban is, szóval mindenhol. A busz pályaudvart berakták a belváros legszebb épülete elé, így elérték, hogy a legnagyobb, és legszebb terüket is elrondították, a falakat pedig a buszokból kipufogó…, szóval na. Ráadásul első nekifutásnak simán elmentünk a távolsági buszok mellett, mert azt hittük, hogy ezek turista buszok. Mert, hogy színesek, nincs két egyforma. Aztán amikor rájöttünk, hogy jó helyen járunk, akkor jött a meglepetés, mert indulás előtt 1percel állt be a buszunk, tele lett, azt hittük, hogy késve indulunk, de nem. Halálosan pontosan indult. Ezt úgy érték el, hogy a sofőrön kívül, van egy kalauz is, aki csak jóval az indulás után megy végig, kezelni a jegyeket, illetve venni is lehet tőle. Nagyon laza emberek a Horvátok. Komolyan mondom, hogy csak mosolygós embereket láttunk. Igen. Még a közértes pénztáros is fülig érő szájjal mosolyogva vert át minket. Mindenki ott ver át, ahol tud. Mosolyogva. Egyszerűen nem adnak vissza aprót. Vagy többet számolnak. Vagy szemrebbenés nélkül másból ad vissza, s mindezt végtelenül nagy mosolygással. Észre sem veszed, mert levesznek a lábadról a mosolyukkal. Tényleg. Hihetetlenül kedves emberek, de a 3. napon már kimondottan dühített, hogy mindenki át akarta baszni a fejemet. Kiírják apróra végződően az árakat, de nem használnak lipát. Akkor meg minek írják ki? Ha valami pl. 6,40. , akkor az automatikusan 7 kuna. De a 6,10 is 7, és a 6,90 is 7. ezzel az erővel kiírhatnák rögtön a hetest is. De nem. Képesek még 99lipát is odabiggyeszteni akárhova, de 1 lipásuk talán nincs is. Szóval jó emberek. Na de tényleg. Azok. Az pedig, hogy megvágnak, ahol tudnak, az abból is eredhet, hogy minden krva drága náluk, és talán nekik sem könnyű a megélhetés.

Hogy folytassam a fonalat, ott tartottam, hogy busz. Mindenhol megáll, ahol akarod. Szólsz a sofőrnek, hogy hol akarsz leszállni, és megáll. Persze a jegyet, a következő megállóig kell megvenni, vagy adni pár Kunát a kalauznak. A felszállás is ugyan ilyen. Simán, akárhol lestoppolhatod a buszt. Nem kell megállót keresni, semmi értelme. Sokszor a busz be sem megy a megállóba, ha pl. (volt rá példa) egy körforgalom másik oldalán van a megálló, akkor érdemes figyelni, mert a busz simán, dudálva, a túloldalon áll meg, maximum átüvöltenek, hogy aki erre vár, az ugyan fusson már keresztül az autókon, és méltóztasson itt felszállni, ne már mi menjünk oda a kedves utasokért. : - ) Ez halál komolyan így történt, többször is. De tény, hogy olyan is előfordult, hogy egy lerobbant autó előtt beblokkoltunk, és elvittük őket a legközelebbi településig. A buszon is klíma van, de itt mindenki maga szabályozhatja, az ülés feletti tekerentyűvel. Szól a rádió is a buszon. Rádió. Mindenhol szól. Mindig, csak, és kizárólag Horvát nyelvű zenét hallgatnak. Legalábbis én úgy vettem észre, mintha tilos lenne mást hallgatni, csak, és kizárólag az érthetetlen mássalhangzó torlódásos Horvát nemzeti nyelvre lefordított, és sokszor enyhén hamisan énekelt nemzetközi dalokat, vagy pedig az originál hazaiakat.

Krk sziget Krk városkája volt uticélunk, ahova 80 perc utazással érkeztünk meg. De milyen utazás? Olyan volt, mintha a hullámvasúton …. Egyszerűen nincs 20méternél hosszabb egyenes szakasz, és az is dől valamelyik irányba. Hullámzik és kanyarog az út, és semmi értelme a 20, 30, 40, 50, 60 –as sebesség korlátozó tábláknak, ez itt senkit nem érdekel, a buszokat sem, mindenhol egységesen 80km/h.-val száguldoztunk. Így tudtuk tartani a menetidőt, viszont 15perc után már a hányinger kerülgetett. Pedig én bírok minden megrázkódtatást, ( még az 1órás viharos tengeri hajózás sem ártott meg 20éve ) de ez az út…, alig bírtam már ki, és megkönnyebbülés volt száraz, stabil talajra lépni Krk város tengerparti autóbusz állomásán.

Itt aztán meglepetések sorozata várt ránk, de mára ennyi, mert még megunsz olvasni.

 folyt.köv...

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 10:16 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)