ui: tegnap járt itt az e-havi háromszázadik olvasóm, és az ötvenedik, aki a kedvencek közé betett, szintén.
Emígyen köszöntöm őket:
EZ EGY KÖSZÖNeT NEKTEK ---> Köszönöm!
:-)
Kerti Zsiráf 
ui: tegnap járt itt az e-havi háromszázadik olvasóm, és az ötvenedik, aki a kedvencek közé betett, szintén.
Emígyen köszöntöm őket:
EZ EGY KÖSZÖNeT NEKTEK ---> Köszönöm!
:-)
Az élet szép!, és én is jóllakott vagyok! :-)
Volt már olyan érzésed, hogy mindenki téged bámul? Ma, én így voltam ezzel. Egész nap úgy éreztem, mintha mindenki hosszabban időzne a tekintetével rajtam, mint máskor. Sőt. Olyan érzésem is volt, mintha néhányan összesúgnának a hátam mögött. Amikor már kezdett zavarni a dolog, attól rettegtem, hogy tán van rajtam valami szokatlan, furcsa, vagy nem emberre való..., folt, madárbecs, vagy hasonló akármi, de nem bírtam kitalálni, hogy mi a fenét néznek rajtam az emberek. Az egyik bevásárló központban kerestem egy egészalakos tükröt, és átvizsgáltam az általa mutatott képet. Rájöttem a titokra. Roppant jól nézek ki! No, ennyi az egész. Valami oknál fogva (minden okom meg van rá!) a boldogság kiült rám, a külsőm is megszépült... (ép lélek ép testben él!) ...és ez mágnesként vonzza a természet tükreit ( a szem a lélek tükre ), mert aki hasonlóra vágyik, azt veszi észre előbb, ami számára elérhetetlen..., konfúzió: sok a boldogtalan ember, akiknek feltűnő jelenség egy vidám, kiegyensúlyozott pofa, még ha olyan randa is mint például én, viszont a nyugalom kisimítja a ráncokat, és, és, és.. folytassam?
A mai napig nem hittem a wiw-ben, annak létjogosultságában, értelmetlennek tartottam.... De rá kellett ma jönnöm a régi törvényre: "Nem csak a felfedezés élménye csodálatos, a feldezettségé is az! Mert ma egy olyan embertől jött "ismerősnek jelölt" üzenet, akit elveszettnek hittem, és sajnáltam a lelki kapocstalanságot... szóval, most leírhatatlanul boldoggá tett, hogy megtalált, rám üzent, hogy HÉ! TE! Ismersz? .. Naná, hogy ismerem, és várom, hogy szóban is, személyesen, nem így tudományos alapon, hanem több dimenzióban diskuráljunk, a természet képtelenségeiről!
A lila hagyma jó! De a gesztenyepüré sem megvetendő!.. na megyek, és ilyen sorrendben
Reggel hóvihar volt, délben 10fok és ragyogó napsütés, most szakad az eső és kezd lefagyni... érdekes lesz hajnalban autókázni.
Ma elégettem az elmúlt sok év összes felgyülemlett számláit, kimutatásait, csekkjeit, és adóbevallásait. Az utolsó 10 évben, kb az 5xörösére emelkedtek a rezsi költségek, a fizetésem viszont csak kb 20%-al emelkedett. Kicsit csökkent az életszínvonalam? Jah. Ha holnap is esik, akkor elhalasztom az ágyvásárlást. De most futok, mert kezdődik a híradó.
Losoncon jártam 21éve is ... megtaláltam a fényképeket ... nosztalgiáztam ma ... néha azt is kell ....

No, ezek azok a szobrok (?), illetve ez az a tér, ahol tegnap a torkomban dobogott a szivem.................. :) Tök Jó érzés! :-))
Igen, mivel vasárnap van, begyújtottunk a kandallóban. Az ebéd, már szinte elképzelhetetlen, a szobát beragyogó tűz fénye nélkül, vasárnap. Igaz, hogy ma nem a déli harangszóra lett kész a kaja, de sebaj. Nagyon sok minden (jó s rossz) történt velünk az elmúlt pár napban, de összesítve a dolgokat, inkább nevezném jónak, mint rossznak az eseményeket.
Pénteken délután jött az asztalos, és két órás fáradtságos munkával, kicserélte a bejárati ajtó zárat, duplán záródó, rendesen csukható kilincses, biztonsági elzett zárra. Közben felfedeztem egy reklámújságban azt az ágyat, amit előzőnap kinéztem az Scontóban, de csak megrendelni lehetne karácsonyra…, szval megláttam ugyanazt olcsóbban, és azonnal elvihetően! Kedden megyek ágyikót venni! :-)
Szombaton hajnalban jött értünk a busz, és irány Losonc!
No ez érdekes egy út volt, úgy is nevezhető, hogy egy életre szóló élmény, mert, hát, ugye, az is vót! :) Kezdve ott a meglepetések halmazát, hogy kevesen (alig) voltak a buszon. Kényelmes, fűtött busz volt, azzal nem is volt semmi baj. Hanem, hogy nem autópályán mentünk, hanem mindenféle harmadrendű utakon, melyek ráztak, mint a rosseb. Aztán meg alig haladtunk 20kilómétert, és megálltunk, bevárni a többi buszt, mert kiderült, hogy három is tart, ugyan oda. Utána minden második benzinkútnál dekkoltunk, mert valaki mindig rájött cigizhetnék, vagy a pisilhetnék. Aztán eltévedtünk, és több mint egy órát kóvályogtunk Salgótarján környékén, mert nem találta a sofőr azt a fogadót, ahol az árubemutatót tartották. Maga a termék ismertető szintén feledhető, szerencsére nem kellett kötelezően megvenni, és a rábeszélési módszere is elviselhető volt. Viszont az ebéd felszolgálása késett, ezért már kezdett besötétedni, amikor Losoncra értünk. Az öregasszonyok pedig * hallani sem akartak a városnézésről, mert vásárolni akartak, így a városnézés kimerült abban, hogy átszáguldottunk a városon, egészen az első, nyitva tartó áruházig. Itt közölték, hogy van egy óránk, az indulásig. Ez arra volt elég, hogy Manóval tettünk egy kis sétát, a havas, latyakos külvárosban, és beázott a cipőm. Hazafelé nem tévedtünk el, viszont az összes sorompó pirosan villogott, és az egyiknél több mint fél órát vártuk a szabad jelzést, s ez idő alatt 7 vonat haladt el előttünk. A többi vasúti átjáróban csak 3-5 perceket tétlenkedtünk, így végül este 9re szerencsésen hazaértünk. Arra jó volt, a hosszú menetidő, hogy a radiátoron megszáradt a zoknim is, a cipőm is, így amikor leszálltunk a buszról, már száraz lábbal jöhettem haza.
Nekem dupla élmény volt, mert Losoncon utoljára 21 éve jártam, és sok mindent felismertem. Előjöttek az emlékek, és egy szoborcsoport majdnem könnyekre fakasztott, mert…. , fiatalság, hová tűntél!?
Ma, Vasárnap reggel is korán keltünk, mert a műszaki tudós ember azt ígérte, hogy 7után már várható az érkezése. Nyolcra meg is érkezett. Méricskélt, számolt, nézett. A műszerei, és a tapasztalatai alapján kijelentette, hogy szeretnék én addig élni, amíg ez a ház még állni fog! :-) Még a dédunokáim is lakhatnak itt egészségben, és sokan szeretnék, ha ilyen házuk lehetne, és ha minden ház ilyen jó állapotban lenne, akkor éhen halnának a szigeteléssel foglalkozó szakik, stb. stb. stb… csupa jó dolgokat mondott, leszámítva, hogy kár volt lecserélni az ablakokat, mert ide a fakeretes illene. Ma repkedek! Olyan remek véleménye volt a szakinak, hogy madarat tudnék röptében….. Ráadásul, mivel nem kértem áfás számlát, a 25% nem nyomott a költségeken, tehát elég normális (reális) áron diagnosztizálta a házat. Boldog vagyok, NA!! :-))) És ropog a tűz a kandallóban, cicók alszanak elterülve a földre dobott párnákon.., Manó a kisházban tanulja az állattant (a jövő héten vizsgázik), miközben a tőlem kapott számítógépét már beüzemelte ott…, és kezd kirajzolódni a saját kis birodalma, lassan belakja a házikót, de arra megkért, hogy ha lehet, legközelebb ne menjünk ilyen termékbemutatós utazásra. És én megfogadtam, hogy soha többet nem megyünk.