Kerti Zsiráf 
Már csak pár órád van hátra, 2005.
Szép voltál, mozgalmas, sikeres (nekem), de a sorsod az, hogy mindjárt véged.
:-)
Köszöntsük most a jövőt, a holnapot, a szokásos módon:
Szia 2006!
Örülünk neked! Legyél hozzánk olyan kedves, amilyen örömmel vártunk téged.
Délig lapátoltam a havat. Nem csak itt, hanem szembe, Bözsi néni házát is körbe takarítottam. Aztán délután ismét. Nem semmi ez a hófúvás. Úgy kavarog a szélben a porhó, és csípős, és hordja hegyekbe. Ilyen nagy hó hegyeket gyermekkoromban láttam utoljára. A csipkék ma ki sem jöttek az ólból. Meglátták a derékig érő hó falat, ami körbeveszi az udvarukat… jó kis izomlázam kezd érződni, holnap majd rá kel dolgozni. Nem kell vidéken edzőterembe járni, elég a minden napos Élet. Télen fa vágás, hó lapátolás, tavasszal ásás, stb.stb. :-) Tök jó! Én élvezem! Olyan jókat bírok itt aludni… vagy ezt már mondtam? :)
A túlfelől tűzijáték van. Nekem most, valahogy nincs szilveszteri hangulatom. Pedig minden okom megvan rá, hogy vigadozzak, hiszen ha valamelyik, akkor ez, az idei, tényleg az én évem volt. A honlapomon is ezt a tényt fogom kigömbölyíteni, amint kedvet kapok az alakítgatására. Khm… no, most kedvet is kaptam, megyek, oszt toszogatom kicsit. :-)
Utoljára tavaly úsztam, Adriában. Ma délután, kb 400méternél kipurcantam. A szauna jól esett, majdnem elaludtam benne. Már totál kicserélődött a társaság, de én még át sem melegedtem. Mindenki pecsenye pirosan jött ki a fülkéből, én meg fehéren. Érdekes, erről a tulajdonságomról nem is tudtam. Mert utoljára 23éve szaunáztam, és nem emlékszem, hogy ennyire bírtam volna akkor. Most? Már kezd izomlázam lenni, a karom, a lábaim... nem volt bemelegítés, hírtelen sokat úsztam. Rá kellene dolgozni... most utánajárok, hogy van-é közelebb is uszoda, mert ez kissé messzi van, s drága az utazás. Minden hó elolvadt, és szerencsére a kerti tengerünk is felszívódott, mert ma olyan meleg volt, hogy a fagyos föld kiengedett, és a lehullot rengeteg csapadékot mégis sikerült elnyelnie. Még délben tutajozni lehetett a kertben, de mostanra visszaállt a "rend".
Jó ez a WIW. Már jó néhány elveszettnek hitt embert sikerült megtalálnom ott, illetve páran engem találtak meg. :-) Csak elég dühítő, hogy küldök ott egy hosszabb lélegzetvételű levelet, és küldés közben lefagy, majd kiírja, hogy karbantartás miatt nem működik. Hát tudok én még egyszer olyan szépen fogalmazni? Na persze, hogy nem! És akkor ki kárpótol az elveszett szavakért? De ezt már még egyszer nem fogja velem eljátszani, mert ezentúl, küldés előtt mindent elmentek. Hogy ez eddig nem jutott eszembe..?.:-(
Ma szép kis hazaérkezésem volt. A 20 perces utat, 1 óra alatt, lépésben tettem meg. A végén pedig alig bírtam lekanyarodni az autópályáról, mert abszolút szűz volt a hó, nem látszott semmi. Az utcánkba már végképp nem tudtam befordulni, mert lassítás nélkül csúszott a kocsi tovább, 20km/h tempóval, még kb. 50métert. Ott megfordultam nagy nehezen, és szó szerint lépésben jöttem hazáig. Mondanom sem kell, hogy nem találkoztam hókotróval.
Miután kiástam a házat és a tyúkokat a hóból, átmentem Bözsi nénihez, hogy minden rendben van-e. Az Ő házát is kiástam, és egy utat a budijához. Akkor láttam, hogy a háza déli oldala egyszerűen bedőlt, megszűnt létezni. Nylon fóliával takarták le a lányai, a beomlott fal helyét. A tetőt, ott, nem tartja semmi. Életveszélyes a ház, én nem tudnék nyugodtan aludni benne, és pont az ágya oldalán is van egy nagy repedés a falon. Szegény öregasszony….
Mostantól minden nap átmegyek hozzá, reggel, és este. Mert nem elég látni, hogy ég a villany, vagy, hogy mozgatja a redőnyt, de éreztetnem kell vele, hogy nincs egyedül, ha baj van, nem marad sokáig magára. Sajnálom, és féltem az öregasszonyt. Jó fej, minden alkalommal ha beszélünk, mond valami olyant, amivel megnevettet.
Holnap megyek úszni, a sport usziba. Mivel jövőre dolgozom legközelebb, így, most, megpróbálom bepótolni az elhanyagolt dolgokat, és felkeresni pár embert, és pár dolgot megtenni, akiket-miket már régen kellett volna. Ilyen az úszás, a talp masszázs, és szeretnék venni magamnak egy jó klumpát, és találkozni pár Emberrel, akiknek nincs lehetőségük engem meglátogatni, itt a „világvégén”.
A tegnap beigért néhány kép:
szeretem a hagyományos dolgokat:
és este:
Picurka melegszik:
Picúrka éhes:
csendélet:
én a tévét nézem....
A képek tegnap készültek, de pont ilyen volt ma is minden. Holnap hajnalban kelek, mert dolgozni megyek...:-(