Szval, hol is tartottunk?
Tehát a kerítés elkészült, miután a huszadikai vihar, kissé felgyorsíttatta a munkafolyamatokat, mivel a öreg kerítést tőből bedöntötte. Ettől aztán megbokrosodtam, és 2nap alatt befejeztem a munkálatokat. Ilyen lett, itten látható, ni: :-)
Az a bizonyos vihar, életre szóló emlékeket vésett agyi sublótomba, mert még nem éltem át olyan hangokat, amilyeneket produkált a háztető lebontásakor, miközben hajigálta a cserepeket a kertben, s közben lecsavarta diófáról egy vastag ágat, és tőből kicsavart a földből egy barackfámat, miközben letépte a garázs tetejét, és kettéhasította a 60éves óriás thujafát. Azokat a hangokat, lehet, hogy életem végéig hallani fogom, rémálmaim között. A biztosító két nap után jött, látott, fényképezett, és fizetett. Remélem legalábbis, mivel átutal, és azt már, most, hogy nem a bankban dolgozom, nem tudom online ellenőrizni. Egyébként a munkahelyváltásomnak ez az egyetlen egy hátránya, de a rengeteg előnyhöz képest, ez teljesen elhanyagolható.
Közben a gépemen mindenféle programhibák léptek fel, amelyek teljes újratelepítést követeltek, mivel már a blogomat sem tudtam karbantartani. No, nem mintha ez bárkinek is hiányzott volna, hiszen egyetlen egy kétségbeesett levelet sem kaptam, hogy – Mi van véled Zsifu? Miért nem írsz a blogodba? - nem hiányzom én senkinek. De, hogy akkor miért írok? Csak! Magamnak is jó érzés utólag visszanézni, hogy mik történtek velem a múltban.
/ottan kapálom az utcát, azóta már szép sima, gyomtalan :-) tehám nyoma nincs a gyomnak, ergó nyomtalanul eltüntettem a gazt/
/itten meg láccik, hogy belül meghagytam a régi kerítésre futó hajnivirágot, amelyik most már kikandikál az utcára, és jópofa az új kerítésen, ahogy virít :-) /
Az a bizonyos vihar, életre szóló emlékeket vésett agyi sublótomba, mert még nem éltem át olyan hangokat, amilyeneket produkált a háztető lebontásakor, miközben hajigálta a cserepeket a kertben, s közben lecsavarta diófáról egy vastag ágat, és tőből kicsavart a földből egy barackfámat, miközben letépte a garázs tetejét, és kettéhasította a 60éves óriás thujafát. Azokat a hangokat, lehet, hogy életem végéig hallani fogom, rémálmaim között. A biztosító két nap után jött, látott, fényképezett, és fizetett. Remélem legalábbis, mivel átutal, és azt már, most, hogy nem a bankban dolgozom, nem tudom online ellenőrizni. Egyébként a munkahelyváltásomnak ez az egyetlen egy hátránya, de a rengeteg előnyhöz képest, ez teljesen elhanyagolható.
Közben a gépemen mindenféle programhibák léptek fel, amelyek teljes újratelepítést követeltek, mivel már a blogomat sem tudtam karbantartani. No, nem mintha ez bárkinek is hiányzott volna, hiszen egyetlen egy kétségbeesett levelet sem kaptam, hogy – Mi van véled Zsifu? Miért nem írsz a blogodba? - nem hiányzom én senkinek. De, hogy akkor miért írok? Csak! Magamnak is jó érzés utólag visszanézni, hogy mik történtek velem a múltban.
A kert, leszámítva a viharkárokat, most a legkáprázatosabb. Minden virág a legnagyobb pompájában virít. Lelket melengető kiülni a verandára, és csodálni az ezernyi szín orgiáját. Ezt tettem ma délben is, amikor az ebédutáni kávémat a kerti padon ültömben kevergetve megállapítottam magamban, hogy szavam nem lehet a sorsomra, mindenem megvan amire vágytam, szép környezetben, viszonylag könnyen élem az életemet.
Persze mindig van valami váratlan kiadás. Most például az autókám rosszalkodik. Eltört a vezető ülést tartó sin, és elszakadt az ablakemelő huzal. Kereshetek egy karosszéria lakatost. Csak, hogy ne unatkozzam.
Ma megérkeztek a múlthéten megrendelt falszigetelő lapok, a ragasztó, és a falfesték. Hétvégén indulhat a móka, és nekilátok felragasztani a ház hőtakarékosságát eredményező hungarocell lapokat, majd az üvegszálas hálót, osztán a festés... nekem mindig ki kell találnom valami munkát a házkörül. Hogy a kerti munkákról ne is szóljak... betakarítás, ásás, és az eperpalántázással is elmaradtam. :-( és most még aludni is kell menni. . . . Jó éjt!
