Kerti Zsiráf

A kertészkedő... :-)

BLOG | MÚLT

2006-10-21

Megkívántam a lapcsánkát, - amit sokféleképpen hívnak országszerte - ezért tegnap sütöttem abból a krumpliból, amit az elmúlt vasárnap kaptam Kakasdon, a rokonoktól, akiket meglátogattam a múlthéten, a rövid szabadságom alatt. Kocsival mentem, hosszú, elfáradós volt az út, mert baleset miatt is, és útjavítások miatt is sokat kellett araszolni. Amikor a szekszárdi elágazáshoz érek, mindig emelkedik az adrenalin szintem, és amikor meglátom a kakasdi dombokat, akkor valami olyasmi érzés tölt meg, mint amikor az ember haza érkezik, egy hosszú távollét után. Soha nem laktam Kakasdon, de még Tolnában sem. Csupán szinte a teljes rokonságom ott lakik, miután Bukovinából menekülve ott telepítették le őket.... - történelem. Sokat nyaraltam viszont náluk, mindenkinél, gyermekkoromban. Sokukat, de nem mindenkit látogattam meg, és mindig bánt a lelkiismeret, amikor valaki lemarad a látásból. Ma megkóstoltam az egyik másod unokaöcsém főzte birsalmasajtot, megvágtam a nagynéném töltötte szalámit, és tegnap vacsorára az ángyom főzte lekvárt kentem kenyérre. De ezek csak másodlagos érzések, elsősorban a lelki töltet miatt látogatok hozzájuk mind gyakrabban. Hiányzik az érzés, a gyermeki öröm, az emlékek felpiszkálása....

Széptölgyesen ott áll a harangláb, amelyik tövében jáccódtam kölöknek, Kakasdon ott a kút, amelyikből olyan sokszor merítettem süldőként, a kocsmából (ahova fagyizni jártunk) hazafelé sétálva, és a halastó, az erdők, a patak....

Hiába vártam, ígérte, de nem jött a kőműves, magam kezdtem el a ház külső „bepucolását”, és miközben a simítóval dolgoztam ma a homlokzaton, azon tűnődtem, hogy melyik nagyapámtól örököltem ezt az affinitást, mindenféle fizikai munkára. Az elmúlt két hétben 3 defektem volt a szolgálati, és 1 a privát bringámon. Már 20perc alatt belsőt tudok cserélni, és szereléssel együtt 30perc alatt megragasztottam egy belsőt! Ha magánvállalkozásba kellene menekülnöm, szerintem kerékpárjavító műhelyt nyitnék, mert az nincs a környéken, vagy kőművesnek állanék, hiszen hiába vannak sokan, mégis rengeteg a munkájuk, és válogatnak a munkákban. Én pedig már majd mindent elvégzek a kőműveskanállal, simítóval, fándlival.

A dió, már közel mind lehullott, és ez a szárazságnak köszönhető, s nem a hidegnek, mivel eddig nem volt igazán hideg. Viszont az esőre már alig emlékszünk, elkerülték a falut a felhők, már talán egy hónapja is. Szóval öntözni kell, mert a fű is, és a még zöld cserjék is szomjasak, pláne az örökzöldek. A fiatal tűlevelűek különösen érzékenyek a szárazságra, hiszen ők nem tudnak a mélyből felszívni vizet, főleg ha edénybe vannak ültetve. A madárkák pedig mind nagyobb csapatokban jönnek inni, és fürdőzni, a már többször említett cserépalátétbe, amit naponta többször kell feltöltenem, hogy kielégítsem a környék énekeseinek vízigényét. Azzal (is) hálálják meg, hogy elképesztő füttykoncerteket rendeznek, a diófán.

Eddig még nem jöttek albérlő állatkák a padlásra, mint tavaly, úgy látszik hogy jól elriasztja őket a folyamatosan működő ultrahangos kütyü.

Holnap pörköltet főzők, hétfőn rántott hús lesz, s mindkét napon elébe illesztem a ma főtt tyúklevest.... de ezt miért is kell bejelentenem? :-)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 22:04 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

2006-10-11

Ilyen zöldségek nőttek a kertben:

Tudod te azt, hogy milyen jó, olyan zöldséglevest enni, amelyikben az összes hozzávalót a magad kertedben szedted? Nagyon jó! :-)

A madárkák, a kicsik, reggelente jönnek inni. Már korán, amint a nap előbújik, ők már szomjasak. Aztán kicsit később, amikor már felmelegedett 10-12fok fölé a levegő, fürdőznek egy nagyot, és egymást tolják félre, verekednek a jó fürdőzőhelyért. A rigók csak délkörül jönnek, a galambok pedig csak délután. Tény, hogy csodaszép az őszünk, és száraz is. Nem csak a növényeket kell rendhagyó módon, még mindig rendszeresen öntözni, hanem a madarakat sem szabad elfelejteni, hiszen nem találnak tócsákat, ebben a nyárias időben. Ma reggel akkora pancsolást rendeztek a cinkék, hogy száraz lett a táljuk. Kimentem feltölteni, és mire a házba értem, már ismét ott tivornyáztak az aranyos kis szárnyasok. Már egyáltalán nem félnek, és akkor sem repülnek el, ha 5-8 méterre vagyok tőlük. Ha viszont 10méterre távolodom a táljuktól, akkor teljes nyugalommal hancúroznak a kövekkel kirakott, 3-5cm magas,vízzel töltött 40cm átmérőjű cserépalátétben. (holnap készítek fotót is, idevágót) :)

A füvet is locsolni kell még, mert előreláthatóan még egy hétig nem fog esni az eső. A magot érlelő virágokat viszont ne öntözzük, mert akkor nem lesz idejük a fagyok előtt megérni a terméseknek, és rosszabb lesz a csirázási ráta, jövőre.

Tegnap jártam a fővárosban. Nem részletezem, mert nem akarok senkit megbántani. Röviden annyit, hogy elszomorodtam a látványtól, ami a volt otthonom környékén fogadott, és nagyon örülök, hogy itt lakhatok, ahol most élek.

Tegnap bejelentkeztem egy szomszédfalubeli karosszérialakatoshoz mára, és ma reggel fel is kerestem, és sec-perc alatt kicserélte az eltört vezetőülés alatti sínt, és az ablakemelő szerkezetet, amelyik még a múlthéten romlott el. Kellet, hogy megcsináltassam, mivel a hétvégén országjárásra, rokonlátogatásra megyek, és kényelmetlen lett volna nyegle székben ülni, a lehúzhatatlan ablak mellett. Tegnap az elektromosságot is átnézettem, és egy biztosíték csere eredményeként, megjavult a néma rádió is, az autókámban. :-)

Ma teljességgel kitakarítottam a vendégházat, vagy nyári konyhát, vagy ki minek akarja nevezni épületet, miután tegnap meghozta a gázszerelő a 2hete ígért konvektorburkolatot, amelyik gyári új, csili-vili. Most már tényleg fogadóképes, ha netán mégis valaki itt szeretne aludni.

Majdnem elfelejtettem a lényeget, hogy tegnap a budai fogorvosnál is voltam, ahol tavaly csináltattam a porcelánfogsoromat, amelyik bal első példányát most megpreparálták, mivel félbetört egy hete. Ha már ott voltam, akkor helyi fogorvos által gyökérkezelés alatt álló fogamat is megmutattam nekik, (több orvos dolgozik a rendelőben) akik elképedtek a középkori kezelési módszertől, és azonnal rendbe tették az elrontott gyökérkezelést, amelyik már napok óta fáj. Megtudtam, hogy mostanság már nem szokás egy fogat nyitva hagyni, hanem a gyökérkezelés után azonnal, sterilen lezárják, minimum 2 hétre, és ha semmi baj, akkor ismét kinyitják, és lezárják véglegesen. Az itteni doki viszont már több mint egy hónapja tisztogatja a lyukat, mondván, hogy szívogassam, aminek az lett az eredménye, hogy elfertőződött, és begyulladt az egész ínyem, és a csonthártya. De ma már sokkal jobban vagyok, mint mondjuk tegnapelőtt..., és soha többet nem megyek az itteni fogorvoshoz. Engem aztán várhat.

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 20:55 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

2006-10-04

Szerencsém volt, és még az eső megérkezése előtt, rengeteg mindent elvégeztem a kertben. Például összeszedtem a lehullott diót falevelet, majd gyorsan eltüzeltem minden elégethetőt. Kitakarítottam az elhalt egynyári virágokat, az összes díszdohányt, és a zinniák felét. Utóbbiakról és a mirabilisekről szedtem magot is, hogy jövőre is legyenek a kertben. Aztán levágtam a sóskát, a tormát, átültettem pár tő kokárdavirágot, és elkezdtem kitakarítani a kerítés tövét, ahol a tolókapu készül, a jövőhéten. Mert igen, a kocsibejáró nagykaput átalakítom kétszárnyúról egy-tolóajtóra. Szóval ezekkel a dolgokkal végeztem, és akkor eleredt az eső. Végre. Mert már nagy szárazság volt, az elmúlt hetekben. Mutattam már, hogy milyen szép zöldségek nőttek a kertben? :-)

Itt van la:

Ezekből főtt a vasárnapi leves! :-)

Apropó vasárnap. Az elhatározás kevés volt, a fürdőzés elmaradt, mert az erre a hétre beharangozott rossz időtől félve, inkább mégis a kertet bogarásztam, fát vágtam, füvet nyírtam... és lefényképeztem ezt az elképesztő pókot: