Kerti Zsiráf

Napok óta mondják, hogy köd, ködszitálás, szürke idő, és hogy csak helyenként várható napsütés, de itt nyoma sincs ködnek, és egy hete folyamatosan szikrázik a napocska. Ma is egészen idáig minden ablak nyitva volt, és csak úgy döngenek a legyek, amint a felmelegedett falon hőfürdőznek. Természetesen még mindig jönnek a környék énekes lakói is, hogy szomjukat oltsák a számukra kitett tál vízből, és ma is megcsodálhattam csapatkoncerjüket. Igen, itthon vagyok, mert szombatra virradólag levert a lábamról egy lázzal kísért nyavalya, és bár ma már nincs lázam, a gyengeséget csak tetézte a gyomrom enyhe túlműködése, amit valószínűleg a tömény antibakteriális hétvégi kúra eredményezett. Tehát az idő csodaszép, és én az interneten megkötöttem végre a kötelező felelősségbiztosításomat, miután telefonon is utána jártam az elképesztő ostobaság igazságának, miszerint ugyan ott, ahol eddig voltam (sok éve) biztosítva, ha most felmondom, és kötök egy új szerződést, akkor közel tízezret spórolok. Ugye milyen „gáz”?! Küldtek egy ajánlatot 26ezer Ft-ról, de utána jártam, hogy ha lemondom a szerződést, és kötök egy frisset, akkor csak 17ezret kell fizetnem. Ki érti ezt? Én nem. Ráadásul írásban kell tőlük elkérnem az eddig besorolás igazolást, majd részükre eljuttatni. Kicsit abszurd a helyzet. Magyarul mondva ezt el...ták, de rendesen. Rákérdeztem, hogy erről miért nem tájékoztattak a levelükben, és a válasz az volt, hogy mert csak az ügyfeleik közel felének éri meg új szerződést kötni, így nem tartották fontosnak a közlést.

No komment.

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 14:39 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Hajnalban megyek a buszhoz, és ráérek sétálni, mert kicsit korábban indultam el, hiszen olyan jó a gyönyörűséges napfelkeltét megcsodálni, miközben ébredezik a természet, a vöröslő horizonton úszó sejtelmes felhők hátterében, amikor felfigyelek egy kertben álló büszke diófára, amelyik szállást adott néhány gyöngytyúknak, melyek kárálni kezdenek amit feléjük tartok, már csak természetüknél fogva, mert félelmüket hangjuk eleresztésével ellensúlyozzák. Ezért aztán sokan házőrzőként tartják őket, mert minden idegen közeledtekor ordítani kezdenek. Szóval ott tollászkodtak a fának a legmagasabb, de még őket elbíró ágán, és szép kényelmesen ereszkedni kezdte lefelé.

Jópofák voltak, amint ott csücsültek, és elgondolkodtató.

1: nekem miért nincsenek gyöngytyúkok a kertben?

2: ha lennének, ők is a diófán aludnának?

3: ha engedném őket ott aludni, reggel nem repülnének ki véletlenül az utcára, vagy a szomszédba?

Napok óta azon agyalok, hogy hova, milyen technológiával, milyen pincét ássak? És akkor most megzavar a gondolkodásban néhány csirke, még ha még oly gyöngyök is!? :-) Na igen, erről szól a vidéki élet. Aki itt unatkozik, az költözzön szociális otthonba!

A szomszédok végre kihúztak egy dróthálót az utcafronti kerítésükhöz, és így már nem rohangál örökké az egész környéken a Lujza nevű kutyájuk. Mindig mindenkit megugatott, megkergetett. Most csöndben, magába roskadva csücsül a lábtörlőjükön, és nem egy házőrző típus. Nála már akkor tényleg hatásosabb lenne pár gyöngytyúk.

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 18:08 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Az ember tervez, és megvalósít.

Amit tegnapra terveztem, azt mind elvégeztem, sőt, még többet is. Reggel fél9kor megjelent a lakatos, és nekilátott a kaput hegeszteni. Én elautóztam egy falubélihez, akitől kaptam kölcsön állványt, padlót. Mint kiderült, az állvány kevés volt, nem értem el róla a tűzfal felső csücskét, ezért jött a mutatvány: a kétméteres magasságban feszülő pallóra állítottam fel a 9foku, kétágú létrát, és annak a tetejéről nyújtózkodva ugyan, de bevakoltam a falat. Jellemző, hogy 15perc munkának 50perc volt az előkészülete, mert ezt az egész szerkezetet ki kellett kötnöm, mert az első rámászásom alkalmával majdnem maga alá temetett az egész. Mókás látvány lehettem, amint félig felmászva rá, elindult az egész a faltól kifelé, mint a filmeken. Én üvöltöttem, a lakatos fia pedig rohant, és elkapta az állványt. Szó ami szó, hogy készen lettem én is, és közben a kapu is elkészült. Ma reggel folytattam a verandának a bepucolásával, miután ismét itt volt a lakatos, néhány apró, ház körüli csiszolást, levágást, hegesztést elvégezni.

A mai nap leglényegesebb, legérdekesebb, legfontosabb momentuma, hogy amikor a lakatos csengetésére kiléptem a házból, szemközt, az innen kb 50méterre learatott kukoricaföldön keresztül sétált két őz. A vöröslő napkeltében sejtelmesen megvilágított állatok látványa nagyon fellelkesített, de amikor elmeséltem Bözse néninek, hogy a kertvégében őzek bóklásztak reggel, akkor Ő rávilágított, hogy ez az eljövendő kemény, hideg tél előjele. Mert szerinte akkor jönnek a házakhoz ilyen közel az állatok. Győzködtem, hogy biztosan csak a kukoricát böngészték a vadak, de kételkedett az öregasszony. Reméljük, hogy nem lesz igaza. Minden esetre a mai és a tegnapi csodálat verőfényes időt sikerült ismét hasznosan, a szabadban eltöltenem. Ha még egy ilyen napot kapnák a jövő hétvégén, akkor teljesen készen lenne a ház, de ha nem, akkor sem szomorkodom majd, hiszen így is sokkal előrébb járok a munkákkal, mint sem azt elképzeltem pár hete.

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 18:17 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Mivel ezt a naplóféleséget több okból kifolyólag írom, és nem tudok rangsort állítani az okokból, most elsősorban magam miatt kell foglalkoznom az időjárással. Mert már többször megtapasztaltam, hogy milyen érdekes visszanézni a múltba, beleolvasni a régebbi történésekbe. Így bizonyára érdekes lesz pár év múlva, hogy ma, november 16-án, hajnalban 13fok volt a kertben, nappal húsz fok fölé kúszott a higanyszál, és ing újban sétáltam a pesti belvárosban. Jelenleg is csak 18fokra hűlt le a levegő, és reggelre már nem fog sokat hűlni, mert kissé felhős az ég, és enyhe déli szellő lengedez. Mind ez csak azért érdekes, mert november közepe van. Fűteni? Á! Minek? Tök jó, alacsony lesz a gáz számla. Viszont a madarakat itatni kell, mert tömegével jönnek a tálkájukhoz, amit itatóként funkcionál. . . .

Ma ismét alaposan megkínoztak a fogászaton. A tegnap teljesen letört fogam helyére, ma egy ideiglenes koronát tettek, de előtte elektromos késsel körbevágták az ínyt, mert túlságosan ránőtt a megmaradt gyökérnyakra. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem fájt. Fájt. Először az injekció, amit a szájpadlásomba kaptam, majd a gyorsan elmúló zsibbadás után, az egész arcom. Hazafelé, a buszon, be kellett vennem egy Algopyrint. Az iskola? Most már élvezem. Persze, ehhez az érzéshez hozzájárult a tegnapi 3 írásbeli beszámoló kitűnő eredménye. Hétfőn ismét két írásbeli vár rám, de ezektől már nem félek annyira.

Holnap reggel jön a lakatos, és készre hegeszti a tolókaput. Tegnap este itt volt az asztalos, és feltette a kész kazánház ajtót, amelyikkel az eddigi harmonika ajtót cseréltem le. Holnap reggel megyek egy falubélihez, aki kölcsön adja azt az állványzatot, amelyikről kényelmesen befejezhetem a tűzfal vakolását. Még két hete azt hittem, hogy idén már nem leszek készen a munkával, és tavaszig felemásan marad a ház. De most, az időjárás kegyelméből, a hétvégén befejezem (remélem) a falakat.

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 18:45 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Megnéztem a kalkulátorban, hogy ha jövőre is a jelenlegi biztosítónál maradok, (kötelező felelősségbiztosításról van szó) de újra kötöm azt, akkor évi 10ezret spórolhatok. Tehát ha ugyan ennél a biztosítónál egy lépést sem teszek, csak mindent hagyok a régi rendszerben működni, (banki átutalás) akkor közel ezer forintot veszítek havonta. Ki érti ezt? Én nem. Most személyesen kell utána járnom a dolgoknak. Csak tudnám, hogy mikor lesz nekem erre időm!?

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 20:55 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)