Kerti Zsiráf

Ma arra ébredtem, hogy itt a szilveszter. Csodák csodája, hogy eddig még nem kezdtek el petárdázni. Biztos azért, mert reggel óta szakad a hó... Pícúrka a konyha ablakból bámulja. :-)

Szóval reggel, gyorsan elszaladtam a boltba, mert elfogyott a tejföl, és a csörögéhez arra is szükség van. Mondjuk szaladásról szó sem volt, mivel szinte tükörjég volt minden út, alig lehetett menni. Most ráesik a hó, elég érdekes lesz a közlekedés holnapra. Szóval vettem tejfölt, és pezsgőt, mert ugye azért mégis csak így illik. Délre rántott csirke volt rizzsel, a vacsora majd kocsonya, most pedig a friss illatos csörögefánkot lopkodom a tálból. :-) Nagyon jó lett, az ötödik recept lett a győztes, azzal a különbséggel,

hogy csak 4 tojás került bele, viszont dupla mennyiség rum! :-)

Ma már háromszor elsöpörtem a havat... és még mindig ömlik. Szép, és hasznos, mert kell ez a földnek, a növényeknek.

A

madarak pedig..?! Alig győzöm az etetőt naponta néha kétszer is feltölteni. Annyiféle jön, hogy csuda!

Boldog új évet mindenkinek!   

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 16:10 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

::csörögés szilveszter...

Amíg Anyum élt, nálunk soha nem volt szilveszter, csörögefánk nélkül. Az volt a délutáni program, hogy rengeteg csörögét sütöttünk. Leginkább az én feladatom volt a metélés, bujtatás, sütés, majd porcukorral hintés. Iszonyat mennyiséget állítottunk elő, minden tálat tele. Idén ismét szeretnék sütni, de nem találom a családi, az eredeti receptet. Van ugyan pár leírásom, de nem tudom, hogy melyik az igazi, az omlós, az édes, a finom. Szerintetek? Segítenétek, hogy ezek közül melyiket próbáljam ki? Vagy ha valakinek van másik, jobb....!? Hmmm!? :-)

Csörögefánk

1: Hozzávalók: 35 dkg liszt, 5 tojássárgája, 1 teáskanál cukor,

kevés tejföl, csipet só, a sütéshez olaj

A lisztet a tojássárgával, a cukorral, csipet sóval és annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy levestészta keménységű legyen. 22 pici gombócot formálunk belőle, mindegyikből vékony lapot nyújtunk és derelyemetszővel párhuzamosan bevagdosva,a végeket a vágásokon keresztülhúzzuk. Úgy is lehet csinálni, hogy az egész tésztát egyszerre nyújtjuk ki, majd derelyemetszővel végezzük a csíkokra szeletelést is és a vágásokat is. Bő forró olajban aranysárgára sütjük. Porcukorral meghintve és/vagy baracklekvárral tálaljuk. A baracklekvárba rumot is keverhetünk.

2: Hozzávalók: fél kiló liszt, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 1 cs. sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, 4 tojás, 1 evők. rum, olaj, só A cukrot, vajat és a tojásokat elkeverem, belerakom a lisztet, a sót és a sütőport, jól eldolgozom. Fél órát pihentetjük, kinyújtom és kiszaggatom. Téglalap alakúra, a közepére kell egy vágás, az egyik felét áthurkolom ezen a lyukon. Majd forró olajban kisütöm. Házi baracklekvárral isteni.

3: Hozzávalók: 30 dkg rétesliszt, 6 tojás sárgája, 1 kávéskanál porcukor, csipet só, egy kevés tejföl (kb. két evőkanál), 1 evőkanál rum, 1 csomag vaníliás cukor, olaj a sütéshez.

Egy tálban a hozzávalókból rugalmas, rétestészta keménységű (tehát inkább lágy) tésztát gyúrunk. Ha jól kidolgoztuk, két cipóra osztjuk, és letakarva legalább fél óráig pihentetjük. Lisztezett gyúródeszkán késpenge (kb. 3 mm) vastagságúra nyújtjuk ki, és derelyevágóval 3-4 cm széles és 10 cm hosszú téglalapokra v. rombuszokra vágjuk a tésztát. A rombuszokat középen bevágjuk, és a nyíláson át a tésztát a sarkánál fogva átbújtatjuk, kissé megcsavarjuk, így lesz szép formája. Forró, bő olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük.(Nagyon rövid ideig kell sütni.) Szűrőkanállal kiszedjük, tálra tesszük, még melegen meghintjük vaníliás porcukorral. Lekvárt is kínálhatunk hozzá.

Forró olajban, közepes lángon mindkét oldalát süsd át, porcukorral és lekvárral ízesítheted.

5: Hozzávalók kb. 35 darabhoz: 8 dkg margarin, 35 dkg liszt + a nyújtáshoz,

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 17:58 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

::840

Először is szeretném megköszönni azt a sok kedves jókívánságot! Köszönöm! :)

Másodszor pedig köszönöm a figyelmeztetést, miszerint hanyagolom a blogomat. A látszat csal! Nem hanyagolom. Rengetegszer eszembe jut, hogy kellene írni, de az igazság, hogy nem nagyon van mit. Ismételgetni saját magamat pedig....!? Nos, így is sokszor érzem kínosnak. Mert az igaz, hogy ilyenkor nem lehet mit csinálni a kertben, tehát lehetne több időm az írásra (van is), de mit írjak, ha nem csinálok semmit, és azt is rendszeresen! :-)

Etetem a madarakat, és mivel Bözse néni kórházban van, már az ő cicája is .... Hó takar mindent már két hete, a fagy semmit nem enged, napot alig látni. A karácsonyi zabálások után a semmittevések, a televíziózások.. Na jó, ami igaz az igaz, történ valami: felhívtam a nénikémet Németországban. Nagyon örült, és csupán 3, mondom HÁROM óra hosszát beszéltünk. Mind ezt potom pár euróért, mert az internet telefonomat feltöltöttem, így vezetékes számot is tényleg nevetséges áron lehet hívni. Meghívott magához, mert, hogy már nagyon megölelne. Mondjuk jó régen jártam nála. Nem úgy, mint a bátyám, aki rendszeresen hívogatja, és menne hozzá, de ő nem kéri a látogatását, mivel örökké pénzt kunyerál tőle. Gusztustalannak tartom, hogy valaki folyton adósságból adósságba … és örökké kölcsönökből, és van képe nemes egyszerűséggel „előleget az örökségből” szöveggel ...... ÁÁÁÁÁÁÁ de nem bírom elviselni az ilyen embert! Talán ezért sem beszélek vele. Szóval a nénikém elsírta magát, hogy amióta velem nem beszélt, már kiismerte a bátyám sötét oldalát, és már nem kér abból az emberből, aki ennyire elanyagiasult. No, szóval ott tartottam, hogy ezzel a net-telefvel felhíítam a rokonságot, és észre sem vették, hogy „nem normális” telefonról beszélek. Tök jó kis meglepit szereztem mindenkinek. :-) Az ünnepek alatti semmittevés eredményeként, most van egy kis izomlázam, de majd holnap, kutyaharapást szőrével! :-)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 18:11 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

Furcsa látni a tévében, hogy alig pár tucat kilométerre innen északabbra, fekete a karácsony. Pedig itt már több mint egy hete fehér a táj. Még ahol le is volt taposva, ott is friss hótakarót kapott az éjjel, és reggel vakító napsütésben szikrázott minden. Csodás látvánnyal ajándékozott meg a természet. Kimenni, és elseperni a járdáról, csak délre gyűlt össze az akaraterőm, addig pizsamában flangáltam, illetve tévéztem. Egyszer van karácsony ugyebár, és elég sokat gürizek év közben ahhoz, hogy ne érdemelnék meg egy kis lazítást. Visszatérve a hó állagához, ez az, amit egy városi ember soha nem tapasztalhat, legalábbis én amíg Budán laktam, addig nem találkoztam ilyen pihékre széteső, elképesztően tiszta hóval, amelyik még egy hét múlva is ugyan olyan fehér, mint amikor lehullott.

Az internetnek köszönve, tegnap fillérekért tudtam beszélgetni a távoli rokonokkal, sőt még a németországi nénikémről is kaptam némi infót. Sajnos őt nem tudtam elérni, de legalább megtudtam, hogy jól van, és üzentem neki.

Azt hiszem, kissé túlzásba vittem a zabálást, ami főleg a jól sikerült beiglinek, és a hagymás lepénynek, valamint a hurkának tudható be, annyira, hogy most kőnek érzem a hasam, és képtelen lennék bármit is enni még a mai napon, pedig amolyan „igazi” vacsora még nem is volt. És még ott vigyorog a hal, a csirke, és a sonka is a hűtőben... mondjuk ha valaki váratlanul betoppant volna, nem estem volna kétségbe mert tényleg tömve a hűtő. De ki járna erre, a világvégén ilyenkor? Mondjuk most szalad a konyha, mert holnapra hagytam minden mosogatást... ha lesz erőm hozzá. Ennyit már régen ettem össze. No, de egyszer van karácsony! :) és milyen finom ez a kókuszos szaloncukor..! ;-)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 19:39 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)

::dér

Miközben mindenki a karácsonyra készülődik, nekem ma erős depresszióm támadt.

Történt, hogy ma rátörtem (szó szerint betörtem) Bözse nénire az ajtót, miután nem húzta fel a redőnyét reggel, és nyöszörgés hallatszott a házából. Kiderült, hogy elcsúszott a szőnyegében, nem bírt felállni, és a padlón feküdt kb. 6 óra hosszat. Telefonálgatások a rokonait hajszolva, és orvos... majd mentő... elvitték, mert valószínűleg combnyaktörése van. Nem érzem jól magam. Kimondottan nem. Frusztrál, hogy így járt, zavar, hogy sötét a háza, és idegesít, hogy mi lehet vele. Szegény, félrebeszélt, és arról mesélt, hogy látta a nem rég meghalt barátnőjét, aki hívogatja, hogy menjen ő is, mert jó ott, a másvilágon. Zavar, hogy lehet, nem is beszélt félre. Nem tudhatjuk az igazságot. Mert szavai nem tűntek zavarosnak. Látszólag teljesen épelméjű. A fájdalmai ellenére nem keltett olyan benyomást, mintha zavarodott lenne. Még viccelődtem is vele, hogy biztos sokat ivott, azért szédült meg. Vette a lapot és mosolygott mondván huncutul, hogy „én nem is iszok soha!”.

Nyakunkon a karácsony. Milyen sokan lehetnek, akik egyedül ünnepelnek. De milyen ünnep az, ahol nincsenek gyerekek, szülők és nagyszülők? Milyen ünnep az, amikor már mindenkit elvesztettél, és még a szomszédaid is élet halál között, vagy már azon is túl....

Tömegével jönnek a környék cinkéi, nem győzöm feltölteni az etetőt. Hó takar mindent, a fagy nem enged még délben sem, bár a köd már vékonyabb mint tegnap volt, de nagyobb javulás nem várható még napokig. Cicák a kandalló előtt durmolnak... :-) Aranyosak! Nincs kizárva, hogy még az ünnep előtt elszaladok Fecussal kontrollra, mert a kihúzott foga helyén még mindig nem tud rágni. Fáj neki. :( Amikor ráharap véletlenül arra az oldalra, akkor mindig ijedten kiköpi a falatot, és elszalad. Olyankor megszakad a szívem érte. Aztán elgondolkodik a dolgok állásán, hosszasan nézegeti a kaját, és nekilát ismét, de vigyázva, hogy csak a bal oldalon rágjon. Nem hülye! Csak macska. :-)

ezeket a dolgokat Zsifu írta ide, amikor pontosan 19:35 volt az idõ. Ugye milyen ügyes pasi? :-)