Sokat agyaltam, miként is írjam le Fecus utolsó pár hetét, napját, óráit, perceit a karomban. De nem tudom leírni sehogy. Megtörtént és nekem megmarad örök emléknek. Nem tudom vissza adni, most még nem. Eltemettem, és olyan érzés volt, mintha egy darabot kiszakítottak volna a szívemből. Valami ott belül, meghasadt bennem, és már soha nem lesz olyan, mint volt. Édesanyám temetésén éreztem ilyet utoljára. :-(
~
Pár napja már nincsenek erős fagyok, illetve egész nap olvad. Ez a töménytelen mennyiség még azért jó pár napig ki fog tartani, de a tetők már kezdenek felszabadulni a teher alól. Most jön az az időszak, hogy nappal olvad, és minden sáros, lucsog. Éjjel fagy, ezért reggel szörnyű menni a darabos jégen. A tóban telelt két koi túlélte a telet! :) Még azt a kemény két hetet is, amikor folyamatosan -10 alatt volt. Több mint egy hónapig nem is láttam őket, mert a jégen még volt 20 cm hó is. Pár napja letakarítottam a havat, ma pedig fúrtam egy léket is nekik. 15cm vastag volt a jég. Ott úszkálnak a meder alján.
Ezen a télen alaposan megtizedelődtek a kártevők, mindenhol látni az elhullott bogarakat, legyeket, hernyókat, férgeket. Remélhetőleg a tetvek száma is jelentősen lecsökkent, de sajnos katica is kevesebb lesz idén. Ez a természet.
Az elmúlt héten sajnos többször kellett mennem a szomszéd városba is, de az utazási élmények elmesélését egy későbbi időpontra hagyom.