::nem vagyok leszúrt malac, aki elviseli a kifüstölést
Történt, még a nyáron,
hogy itthon voltam szabadságon.
Álmodoztam sok munkáról, amit a kertben művelni terveztem,
de az időjárás közbeszólt, s inkább az internetre gerjedtem.
Tettem ezt azért is merészen, mert bőszen szavaztam és kértem minden ángyom,
legyen a kakucsi iskola győztes egy versenyen, mint megvalósult álom.
Sikerült, s az összefogás ereje megmutatta, a kérésnek volt veleje.
Az idő forró volt, de nem csak ebből lett elegem,
hanem a kerti füstölésektől is enyhén szólva szenvedtem.
Aztán egy augusztus végi reggel,
amikor a hajnali csendben fullasztó gomolyag szagára keltem,
olyan ideges lettem, hogy magamból kikeltem az interneten is, írva:
„a büdös paraszt megint a füstöt ontja!”
Ha kínzó a füst a lakásodban, és szellőztetni sincs módod,
te hogyan oldanád meg a dolgot?
Hiszen a nyári kánikulában, millió rendelet is tiltotta,
de a túl sok tudatlan, ám büszke patrióta,
a tüzeléseket még meg is indokolta: - „ez itt régi szokás!”
Néhányan merészen szóltak a témához, szerintük erősebb jelző is elkélne,
elvégre az együtt élési normákhoz, a szabályok betartása is kéne.
Volt akit zavartak a szavaim nyíltsága, és rájuk való tekintettel,
a bejegyzést töröltem,
és közöltem, hogy az vegye magára a jelzőt, akit illet,
mert az nem az egész közösségre illett!
Feledésbe merült augusztus, szeptember végén járt a naptár,
amikor egyik éjszakán, az utcákon sötét alak szaladgál.
Dobálja postaládákba, az egykor írt néhány szavas mondatom,
hozzá fűzve a „milyen ember ez?” kérdést.
Mondhatom nem tette könnyűvé az aznapi első pár lépést.
De az emberek elgondolkodtak, és az értelem legyőzte a butát,
és csupán néhányan művelték tovább az utcasarki disputát:
„le büdös parasztozta a falut!” – „dehogy!, csak egyre értette!”
Véget vetve ennek az ostoba állapotnak,
a falu elé állottam a minap, és elmagyaráztam szavaim okát, környezetét.
Bocsánatot kértem azoktól, akik nem tudják értelmezni a szavakat,
és félreértették azokat, amelyek nem mindenkiről szóltak.
Voltak, akik még eztán sem fogták fel az egészet,
de most mondok egy merészet:
Nem érdekelnek, és fulladjanak bele a sértettségükbe!
A füstölgést pedig egyszer s mindenkorra fejezzék be!